sokminden történ születésem óta... megtanultam a vezényszavakat, azt, hogy a gazdámnak a napirendjéhez én alkalmazkodom, hogy mindig megkapom a kaját készen és hogy az a legjobb kikapcsolódásom, ha a gazdámmal el tudok menni egy nagyot kirándulni...

egy ilyen kirándulás alkalmával sikerült elkapnom a fácánkakast, mely a bokorban rejtőzött, de még ügyetlen voltam és kicsúszott a kezeim közül...

egyéves koromra át tudok ugrani egy két méterszer két méteres árkot, jelzek a gazdámnak, a kisgazdámmal valami baj történik, jelzem, hogy mit szeretnék, bár a gazdám még nem mindig értik és a behívással is egyre kevesebb a gond... bár nem értem, miért kell estére a helyemen maradnom :-(

a beállás is szépen megy, az akadálykerülést még tanulom, de kúszni-mászni már nagyon szépen tudok

egyik focipályás kirándulásomon megláttam egy cicát a fán... rötön úgy éreztem, hogy nekem is utánna kell másznom, így megtanultam, hogy a kutyák nem tudnak fára mászni, csak amennyire nagyon, addig...

aztán, ha a gazdám elmegy a szomszédba a földön keresztül, mindig kétlábra állva várom, pedig néha nagyon sokáig is elvan...

 imádom, ha megölelhetem a nagygazdámat és bunyózhatok a kisgazdámat.. nagyon jó velük lenni!

majd még írok, ha történik valami, addig is puszilok minden kutyapajtást!