A gordon szetter egyike a Skóciából származó két vadászkutya fajtának. Bár a gordon szetter létét Alexander, Gordon 4. hercegének tulajdonítják, számos történet létezik arról, hogyan alakult ki ez fajta. A legismertebb történet szerint a herceg rájött, hogy juhászának fekete-fehér collie szukája igen jó vadászkészséggel rendelkezett, ezért ezt a szukát befedeztette vadász szettereivel, aminek eredménye fekete- fehér szetterek lettek. Tényleges bizonyíték nincs a fajta eredetére, csak mendemondának tudható be, hogy az 1600-as évek elején már léteztek black and tan szetterek. Nem teljesen világos, hogy 4. herceg mikor kezdte a híres "Kastély" szetterek tenyésztését, de dokumentumok bizonyítják, hogy Erzsébet Királynõ idejében léteztek fekete és fakó szetterek. Az mindenesetre kétségtelen, hogy a skót szetter közvetlen õsei kapcsolódik az ír és angol szetterhez.
 A szettereket minden bizonnyal eredetileg Spanyolroszágból behozott spánielekbõl alakították ki, melyeket már a 16. században is használtak vadászatokra. A szárnyasvad elejtésének korai módszere a solymászás volt. A kutya feladata a vad jelzése, a vad helyének megtalálása, majd parancsra a vad felreppentése volt. A sólyom pedig a felreppenõ vadat fogta el. Alexander halálával az állomány jelentõsen leromlott. Néhány évvel késõbb azonben Richmond hercege a Gordon Kastély átvételével újra élesztette a szettert is. A "Kastély" kennel utolsó kutyáit Isaac Sharpe a "Stylish" kennel tulajdonosa vásárolta meg. Ezek a kutyák fekete-fehér és tan színûek voltak. A szettereket elõször szinte kizárólag munkára tenyésztették ki. Származásuk csaknem teljes mértékben egy jó vadászmester és alkalmazója választásától függött. |
|
1859-ben Newcastleben rendeztek elõször kutyakiállítást, ahol a szetterek között egy gordon szetter nyerte el az elsõ díjat. Késõbb 1863-ban Southillben az elsõ field trialon az elsõ helyen három gordon szetter végzett, melyek színe black and tan volt.
Amikor a Kennel Club megalakult, a fajtát hivatalosan balck and tan szetternek sorolták be, 1823-ban pedig már önálló fajtaként is elismerték.
A 19. század második felében Pearce tisztelendõ rendelkezett a legkíválóbb gordonokból álló kennellel. Õ vásárolta meg a számos generáción keresztül örökítõ, sok utódot nemzõ Kent nevû kant. Sajnos Kent enyhén fakó volt, nagyszerûen dolgozott, de a feje kifejezetten csúnya volt. A mai gordonok ereiben az õ vére csordogál. |
Vitathatatlan, hogy Gordon hercegeinek patronálása és a szuper munkaképesség kialakítására tett erõfeszítéseik, tette ezeket a szettereket divatossá és népszerûségüket Gordon szetter néven õrízték meg. Amerikában 1888-ban, Angliában 1891-ben létrehozott fajtaklubok már ezt a nevet használták.
A herceg önálló skót vadászkutya fajtát szeretett volna kialakítani, melyet a nehéz felföldi terep viszonyok között is megállja a helyét.
|
 "Old Kent" - Georg Earl festménye |
 festmény 1883-ból, Richard Andsell festõtõl |
Alapvetõen ennek köszönhetõ, hogy a gordon, bár nem olyan kecses és elegáns, mint többi szetter, de jóval ellenállóbb, kitartóbb és sokoldalúan használhatóbb. Az igazi gordon szetter még napjainkban is erõteljes felépítésû, vastagabb csontozatú, mint az ír vagy az angol szetter.
José Baddeley a Gordon Setter Today és Jean Sanger és Anita Lustenberg a Gordon Setter -bõl fordította Mód Györgyné |
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
